Van egy gay barátom, János, aki abban a szerencsés közegben vállalhatta föl sexualis hajlamát, amikor már hazánkban is büszkeség volt másnak lenni, és megszaporodtak az Andrássy úton a fiú-fiú felvonulások. Bárki meleg lehetett, ha akart. Vagy ha már eleget volt heteroszexuális. Ez a kis Harry Potter egészen másra használja a varázspálcáját, az biztos! Ő így emlékszik vissza magára, saját szavaival:
- Kicsivel a megszületésem után ébredtem rá szexuális hovavonzódásomra, a szokásostól elferdülő hajlamúságomra. Cseperedtem, cseperedtem, és cseperedni azt nagyon jól tudtam. Korán kezdtem, hiszen már az általános isiben is homó voltam: amikor a nagyfiúk meg akartak verni, felajánlottam nekik, inkább a számra veszem őket a föciszertárba, ha elállnak az elagyabugyálásomtól. Így is lett. Bementünk… Elővették… Én pedig: hamm! Nagyon tetszett nekik. Akkoriban még nem tudtuk, hogy amit csinálok, azt buziságnak hívják. Azt hittem, sima örömszerzés. Mivel szexualitásunk éppen akkor nyiladozott, hamar elterjedt rólam a felsős fiúk között, hogy mire vagyok képes a számmal …Jöttek is hozzám nagyszünetben, ne félj! A felsősök letolták az alsójukat, én meg: hamm! mert ők is szerették volna tőlem azt a bizonyos „jóérzést”. Én pedig mentem velük a vécébe, vagy a bioszertárba, a csontváz tövébe, vagy a tornaszertárba, medicinlabdák árnyékába, isteni fiúszagban…Puszit szinte sose kaptam, dühös ejakulációjuk után lihegve-nevetve ellöktek maguktól, le a hideg linóleumra, és szaladtak lasztizni. Azóta irtózom attól, ha sex után a férfipartnereim lelöknek a hideg linóleumra. Éveim közepén jártam, amikor már képes voltam élvezni, ami vagyok. Juhhé ! Ma is.
