Kedves Olvasóim!
Miután egy ideje nem tudok beszámolni semmi érdekfeszítőről, meglepetéssel készültem. Annyit fantáziálok, hogy gondoltam, akár meg is írhatnám. Ezen a ponton nem árt jeleznem, hogy a visszafogottabb verziót kedvelők kössék fel azt a bizonyost, ugyanis a történet amit kitaláltam, kemény. KŐKEMÉNY. Íme:
Hosszú, fárasztó munkahét után vagyunk Imrével és már jó ideje nem ettünk, pedig már ránk is esteledett. Imre lerogy az egyik kolléga székébe és megkérdi:
- Nem rendelünk valami kaját?
Huncutul rámosolygok.
- Emiatt ne fájjon a fejed kedvesem, már intézkedtem.
Kisvártatva felszól a recepciós:
- Elnézést, kedves Zsorzsett, de egy úr van itt. Azt mondja, a férje. Ételt hozott, beengedhetem?
- Köszönöm, adja kérem, beszélek vele.
- Máris, parancsoljon.
"Helló, Bébi! Hoztam valami nagyon fincsit. Felmehetek hozzád?"
- Nem.
"Ne már, kicsim, ne szórakozz..."
- TE NE SZÓRAKOZZ!!! - üvöltök bele a készülékbe, nem kis zavarára, miután épp akkor ér oda egy csapat huszonéves, akik hasztalan próbálják eltűntetni kaján vigyorukat. - Mit kell mondani, hogy ide egyáltalán bebocsáttatást nyerj?
Zoltán nyel egy nagyot, megvárja, hogy eltűnjenek a vihorászó fiatalok a hallótávolságból.
"Úrnőm..." - suttogja szinte.
- Tessék, mit mondtál? Nem értettem jól.
"ÁLLOK RENDELKEZÉSEDRE, ÚRNŐM" - harsogja most már, füle tövéig vörösödve.
- Ááá, most már hallottam, feljöhetsz!
Amit ő nem tud, az az, hogy időközben Imrét MINDENBE beavattam amiket mi együtt csinálunk. Igen, még abba is, hogy milyen szinten őalatta van Zoli a hierarchiában. Imrének tetszik a dolog, hízeleg neki, hogy egy viszonylag fiatal, szép, ízig-vérig NŐ ennyire vágyik rá, ennyire alfa hímként kezeli a saját férjével szemben, akit - állítása szerint - kacagva aláz nap mint nap. Sokáig nem fért a fejébe, szívébe ez a dolog, nagyon nem vette be a gyomra, ám én addig-addig puhítgattam, idomítottam, míg végül belement egy személyes bemutatóba.
Hogy nagyobbat csattanjon férjem arcán ez a pofon, azt mondtam neki, hogy ma csak egyedül leszek bent. Jöjjön be, hozzon kaját, persze két adagot, és ketten együtt, romantikus-szexi vacsorát költhetünk el ott, ahol mást (is) szoktam csinálni. ;-) Sőt... Ezúttal talán épp vele fogok ott szexelni, ahol alkalmasint mással szoktam! Ennek az ajánlatnak nem bírt ellenállni és most ím, itt van. Szegénykém. :-D
Zolikám már tegnap óta erre van ráállva - már mindent eltervezett. És mennyire utálja, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan pedig azt ő előre kitalálta! Alig várom, hogy láthassam az elképedt arcát!!! A tegnapi után aligha számít a mai műsorra - igaz, csak csütörtök volt, de nagyon megleptem. Miután csak este kellett mennie vidékre árut szállítani, később indult és be tudott jönni elém, hogy hazavigyen. Nem vett észre semmit. Elköszönéskor odahajolt megcsókolni. Beleszimatolt a hajamba és mint a vadászkutya, amelyik szagot fogott, megfeszült, de mosolyogva tette szóvá, amit észrevett:
- Hmmm, neked geci szagú a hajad, kicsim!
Hamiskás mosoly volt a reakció részemről, amire nagy szemeket meresztett.
- Jó utat, vigyázz magadra! Nagyon várlak haza... - mondtam neki, s ahogy hozzá hajoltam, egy kis csomagot csúsztattam a zsebébe. Persze nem kellett sok idő, hogy felhívjon a kocsiból, izgatottan, azzal az édes-keserű, kettős érzéssel a szívében, s számon kérje a geci szag okát.
- Édes, ugyan már... Nem nekem van geci szagom - nézz a zsebedbe!
Dermedt csend...
- Uuuuhh... Eeeez naggyon komooooly!!! - hallottam a választ a túlvégről, mire hozzátettem:
- Na igen, nem mind ment az arcomra és a hajamra - ami nálad van, az csak a második menet eredménye volt! S mint mondtam - jó utat! Nekem dolgom van, kis köcsög, nem érek rád - és letettem a telefont...
Azóta vágyott már erre a mai, közös vacsorára - s mi tagadás, remélte, hogy ott dughat majd meg jutalmul a szolgálataiért, ahol MÁS szokott!
Most torkában dobog a szíve. Kiszáll a liftből az emeletünkön, elindul balra. Már sötét van, mindenki más hazament, csak a minimális folyosó világítás pislákol. Zoli megáll az irodánk ajtajánál és bekopog. Földbe gyökerezik a lába, mikor nem én nyitok ajtót - IMRE áll ott, kissé zavartan mosolyogva, ám éreztetve vendégünkkel, hogy itt Ő van otthon. Zoltán próbálja leplezni zavarát, sőt csalódottságát.
- Ööö... Szia Imi! Hú, picit, megvallom, zavarban vagyok, mert csak két adag kaját hoztam, nem tudtam, hogy te is itt leszel.
Ekkor én tűnök fel a szeretőm háta mögött. Amit a kedves férjem most lát, több, mint fájdalmas számára. Szexi, meggypiros ruhám egyik mellemről már félre van húzva, kivillantva a TŐLE KAPOTT, piros melltartót. A dekoltázsomra téved tekintete (mint bárkinek a helyében) és nagyot nyel a pirosas foltok láttán a bőrömön. Ezek szerint épp a gyönyörű, kívánatos melleimmel foglalatoskodott a rivális, nem is olyan régen. Mégis, mi a franc folyik itt?? Hátulról macskamód bújok a szeretőmhöz, csípőjénél előre nyúlva simítom végig a farkáig. Jól lehet, nadrágján keresztül teszem ezt, mégis olyan természetességgel, hogy hirtelen inkább érzi magát Zoli eltévedt pizza futárnak, mint a férjemnek. Az én magabiztos, szexin búgó hangom zökkenti vissza a valóságba, jobban mondva érteti meg vele, mi is a helyzet VALÓJÁBAN.
- Ó nem, kis szívem, nincs itt a világon semmi tévedés. Befelé!
Imi becsukja mögötte az ajtót - a csapda bezárult. Zolikám látszólagos magabiztossága kártyavárként omlik össze, amint meghallja saját, remegő, vékonyka hangját. A rohadt életbe! Azért úgy dönt, menti ami menthető.
- Kicsim, most mi ez az egész? Én - szokásom szerint - azt tettem, amire Te kértél, amit előzőleg megbeszéltünk! Nem emlékszel?? Hoztam két adag ilyen kaját, együtt evésről, ilyenekről volt szó... - Imre közbevág.
- Bocsánat! "Ilyenekről"?? Milyenekről?
- Ó igen... - kuncogok pajkosan, ezúttal gömbölyű popsimmal dörgölőzve szeretőm ölének, aki azonnal magához szorít diszkréten és fülig vörösödve, ám (hiába is tagadja, én látom rajta, mennyire) élvezve az Alfa Hímem szerepét. - Képzeld, ez a szánalmas kis lúzer azt remélte, hogy vele fogok itt kefélni, a mi kettőnk kis szerelmi fészkében. Normális?? Persze hagytam, hadd készüljön erre lelkileg - úgy sokkal nagyobb élvezet összetörni az álmát!
Kedvesem immár hiába is próbálná kimagyarázni, mentegetni a helyzetet - akkora erekciója van, hogy a Napnál is világosabb, mennyire élvezi helyzeti előnyét. Elkapja a derekam, számra hajol és nyelvével, ajkaival profi módon kényeztet.
A kajás zacskó szükségesnél hangosabb koppanása Laci (kollégánk) asztalán az a hang, ami valamelyest magamhoz térít az én édesem csókjának extázisából. No meg Zoli hasztalan, szánalmas kis zsörtölődése.
- Na jól van, Kicsim, ilyet én nem játszom. Tudod nagyon jól, hogy valószínűleg BÁRMIRE rá tudsz engem venni, de azért vannak határok és...
- MI VAN???
Váratlan felé pördülésem és kőkemény kiáltásom sokként éri, torka kiszárad, nyelni kénytelen.
- Úgy értem, hogy...
- TUDOM, hogy hogy érted. Csakhogy, tudod, LE-SZA-ROM!!! - azzal jobbról is, balról is lekeverek egy-egy hangosan csattanó pofont. Még fel sem ocsúdhat, már a fülkagylóját markolom, húzom a föld felé, míg másik oldali térdhajlatába taposok, így kényszerítve térdre. (Szemem sarkából látom szerelmem kipirult arcát, ahogy terpeszben, még mindig felöltözve áll, domináns pozíciót felvéve, egyik keze csípőn, a másikkal azt a csodálatos farkát fogdossa. Erről van szó, kérem szépen, ezt vártam!) Folytatom hát.
- Nincs olyan, hogy "határok"!! Hát nem érted? Az enyém vagy, én rendelkezem veled, márpedig, ha ez nem tetszik, egy szál puha pöcsben baszlak ki innét az utcára és kereshetsz másik gazdát, lehet belőled igazi kóbor kutyuli! Világos voltam?
- Ááá!
- Nem hallom!!
- I - I - IGEEEENN, ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- IGEN, MI??
- ÚRNŐM!!! Igenis Úrnő, Gazdám, PARANCSOLÓM!
Elengedem és Imréhez fordulok. Nála mintha bekattant volna valami. Azonnal látom, hogy átlépte a saját maga által felállított határt, áttört egy gátat és most már nem akar gondolkodni, nem akarja megtörni, elrontani azt a finomat, azt a hihetetlenül izgalmas és izgató, új érzést, amely mint régóta mélyen fortyogó láva készül feltartóztathatatlanul előtörni belőle.
Kettőt tapsolok.
- Kihűl a vacsoránk, te rossz kutya! Mi lesz már? Ó... Lehetséges, hogy még mindig nem esett le? Imrus és én ebédelünk ma, te csak a lábtartónk leszel közben.
Zolival megfordul a világ. Persze, régebben többször is volt szó róla, hogy idáig fajulhatnak esetleg a dolgok, na de... De hát mikor? Hogyan? Jézusom!!! Zúg a feje, kiszáradt a torka és csupán tompa, távoli zajnak tűnik számára a hangom, mikor rárivallok: "Vetkőzz már, nem hallod?!" Furcsa, de mialatt elméje, s talán legbelül lelke is lázad, forrong, teste jól idomított gépezetként teszi a dolgát - lassanként leveszi egyik ruhadarabot a másik után. Egy pillanatra az ugrik be, mikor a belvárosban feltörték a kocsinkat. Valóság volt, mégsem fogtuk fel. Az agy tiltakozik... De Zoli már pucéron térdel előttem, Iminek valamelyest oldalvást, leszegett fejjel, magas sarkúm orrát nézve. Fázik és a belőlem kitörő, ismeretlenül kegyetlen kacaj sem melegíti át. Szinte fáj neki ahogy verdes a szíve, akár egy kalickába zárt, rémült kismadár. A kollégám hangját hallja és gyűlöli őt érte e percben.
- Te Zsorzsi... Én igazán nem szeretnék akadékoskodni, de már nagyon éhes vagyok, nem baj?
Szinte bocsánatkérőn, elhalkulva ejti ki az utolsó szavakat, édesdeden, kissé zavartan, még mindig kipirultan hozzám bújva.
- Óh, dehogy, édes, igazad van, én kérek elnézést... De hát mit csináljak, láthatod, milyen neveletlen, rossz szolgám van. Hé te! Azonnal csússz ki a konyhába a mikróhoz és melegítsd meg nekünk azt a finom vacsorát!
- Igenis Úrnőm! - hangzik a reflexszerű válasz és férjem alázattal mászik ki térden a szomszédos konyhába, magasra tartva a zacskót a halom étellel. Basszus, pedig elhatározta, hogy nem alázkodik meg egy IMRE előtt!! Hogy lehet, hogy most... Igen, most határozottan megváltozott valami. Zoli rájön, hogy ezt ÉLVEZI! Amint sürög-forog a csepp helyiségben (ételt melegít, ásványvizet tölt citrommal keverve, stb.), azon kapja magát, hogy már nem a rémülettől emelkedik a pulzusa - alig várja a folytatást! Sőt, titkon abban reménykedik, hogy asszonyának Bullja belejön a dologba és élvezni fogja a szerepét, rendesen kihasználva azt. Aszta... Talán ma áteshet a tűzkeresztségen! Térden kúszva hozza be és teszi le (ahonnan ő látja, fel) Laci asztalára a válogatott finomságokat, lopva nézve, ahogyan Ő meg én egymás kezét fogva, gyengéd, szeretetteljes hangon beszélünk egymással.
- Mmmm, mennyei az illata, köszönöm - mondja Imre.
- Ó, szívesen, Drágám. Jó étvágyat!
Eszünk, hétköznapi dolgokról fecsegünk, mint egy házaspár. A férjem mintha ott sem lenne - hiába is néz hol Imire, hol rám, látszólag el is felejtkeztünk róla. Azonban Zolit már ez, a teljes, arcátlan mellőzés is izgatja! A szitu, hogy ott térdel félredobva, pucéran, míg a nője mással évődik egyértelműen érzelmesen. Verni kezdi a farkát, szinte remeg az izgalomtól. Imi nem mer odanézni, olyan zavarba jön, pedig egyszerre vesszük észre, mit művel. Én viszont éktelen haragra gerjedek. Dühösen a tányéromba dobom a szalvétám, paprikavörös arccal két nagy lépéssel előtte termek és akkora tockost mérek rá, hogy kis híján lefejeli a padlót.
- Mit képzelsz, hol vagy, mi?! Itt egy úri hölgy és egy úriember enne! Hát miféle viselkedés ez? Na, majd én móresre tanítalak. Feküdj hanyatt, gyerünk!
Egy félénk, halk "Igenis!!" kíséretében reszketve hanyatt fekszik. Sejti, mi következik, ezért megfeszíti hasizmait. Szándékosan tűsarkaimra nehezedve tipegek végig hasán, mellkasán, combjain. Néha-néha a farkán és a zacsiján is végighúzom a cipőm sarkát.
- Nos, fogsz még illetlenkedni, te tuskó?
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH!!!! N-n-neeeemm, Úrnőőőhm-m-mmmh!
- De nem ám, erről gondoskodom!
Szeretőm halk hangját hallom, ahogy a tenyerével úgy-ahogy eltakart arca mögül kiszűrődik: "Jézusom..." Megszeppenek. Nem akarom Őt elijeszteni! Taktikát kell változtatnom, méghozzá sürgősen. Zoltánt kizavarom kávét főzni és rácsukom az ajtót, hogy kettesben maradhassak az Alfa Hímemmel megbeszélni a dolgot. Amíg párom kint tesz-vesz, minden ügyességét beveti, hogy hallgatózhasson. Majd' megőrül, hogy kizártam a játékból, hiszen tudom, mennyire fontos számára a részvétel. Nagyon is jól látja a helyzetet és kicsit sem tetszik neki a dolog - ő ki van hagyva a mi kettőnk intim együttlétéből. Nem erről volt szó! Na nem, ez nem fér bele! A kávéval hamar végez. Nem felejti el a tálcára tenni az elmaradhatatlan citromos vizet kísérő gyanánt, valamint egy-egy darab karamellás kekszet. Állva tudja csak behozni ezt nekünk, akárhogy is próbálkozott négykézláb, vagy térdelve megoldani. Meglepetésére nem bántom miután beengedem. Sőt.
- Jó, hogy jössz, tedd le szépen a tálcát. Mm. Guszta. Jó lesz. Nos jól figyelj. A kedvesemnek nincs ínyére a kínzásod látványa, ezért menned kell. Ő engem akar, úgysem téged, itt az ideje, hogy kettesben hagyj bennünket. Ma délutánra szabad vagy, elmehetsz.
Férjecskémmel megfordul a szoba. Micsodaaaa??? A hanghordozásom esik neki legrosszabbul. Kedves, de ellentmondást nem tűrő, mégis szinte érdektelen - mint egy irgalmas főnök jó szándékú szavai egy beosztottjához. Nem, nem zárhatják ki! Nem bírná ki! Kockáztatva egy esetleges büntit vakmerőségéért, engedélyt kér szólni.
- Istennőm, kérlek... Engedelmeddel, ha a Bullodnak nem tetszik a kínzásom, kérlek, mondd el neki, hogy én ezt élvezem! Sőt, hogy nem... Úgy értem, hacsak TE nem ragaszkodsz hozzá, nem is kell feltétlenül ezt tenned velem, hiszen annyi más dologra használhattok még.
Karba tett kézzel állva, kérdőn húzom fel szemöldököm.
- Mint például?
Kínosan feszengeni kezd... Én adom az értetlent, holott eleve így akartam irányítani a dolgokat. Nem is okoz meglepetést szegény.
- Hát... tudod... Szívesen kényeztetem a pasidat is, ha ezt parancsolod... Ahogyan csak akarjátok - nyögi ki. A beállt döbbent csend majdnem elegendő, hogy leperegjen előtte Élete Filmje. Úristen, nem kellett volna, nem szabadott volna!!! - harsogja magában. Hanem ekkor Imi és én harsány kacajban törünk ki. Könnyed, kacér mosollyal felé nyújtom a tenyerem, Ő a farzsebébe nyúl és előveszi a pénztárcáját.
- Basszus, ezt nem hiszem el, igazad volt!
- Látod? Én megmondtam! Még csak rá sem kellett vennem, Ő AJÁNLKOZOTT FEL NEKED.
Imre fejcsóválva, vigyorogva szurkol le nekem egy húszezrest.
- A fogadás, az fogadás - mondja. - De ez azon felül van, amit megbeszéltünk! - teszi hozzá és rám kacsint. Zoli megrökönyödve bámul bennünket felváltva. Miről maradt le?? Ránézünk és megkegyelmezünk neki. Arra kérem Kedvesemet, Ő mondja el a nagy hírt.
- Tudod, Zoli, az van, hogy a nejed és én többet akarunk együtt lenni. Jövő héten elviszem egy wellness szállodába, három napra. Azt mondta, a gyerekeket te meg tudod oldani... Igaz?
Szolgám egyik sokkból a másikba esik. Ezt soha de soha nem engedte volna meg nekünk! Már épp kiszólna a szerepéből, de nem hagyom. Hátat fordítok neki és végre az én Drágám ölébe ülök. Elmélyülten csókolózunk, egyre szenvedélyesebben. Nem tudok betelni az ajkaival, a nyelvének játékával. Közben a hasamat simogatja, ahonnan a derekamra siklik két nagy, erős keze. Nem bírom tovább, reszkető kézzel bontom ki övcsatját és a nadrágjába nyúlok. Imádom a begerjedt sóhajait, nyögéseit, de a farkát még jobban! Hatalmas, erős, illatos és olyan jól forgatja bennem! Eleinte csupán körmeimmel cirógatom, a tövétől a hegyéig, majd egyik kezemmel rámarkolok, míg a zacsiját másik kezem ujjainak végével cirógatom, karmolászom, óvatosan csipkedem, cibálom. Szeretőm a fenekemet markolja, mohón nyögdécsel, csípőjével erős, szapora baszó mozdulatokat tesz. Felállunk és letolja magáról a nadrágot. Én az ingét kezdem el gombolgatni és sűrű mellkas bozontjába túrok, szippantok élvezettel. A térdeplő kis közönségünk felé fordulok.
- Látod ezt, girnyókám? ILYEN egy Igazi Férfi! Imádom ezt a szőrös mellkast, ezt a nagy, erős testet! Érted, mekkora különbség van kettőtök között? Ugye igen? Neked nincs férfi formád, Ő viszont... Tökéletes! - fordulok vissza álmaim férfijához, aki immár tudomást sem vesz a másik hitvány jelenlétéről. Úgy néz rám, ahogy azt a legjobban szeretem tőle - mohó, mindent felülíró vággyal, ami a legjobbat hozza ki belőle. Hirtelen felkap és Laci asztalára tesz.
- Hííí! Ezt imádom! - kiált fel boldogan, nagy szemekkel, mikor a puncinál, fenéknél nyitott szex harisnyámmal szembesül a szexi, piros ruha alatt. Először csak szép, nagy és máris nedves makkja tetejével masszírozza körkörösen a puncimat - a nagy- és kisajkakat, a csiklót, amitől én zihálva dobálom már magam. Kutyámat egyetlen csettintéssel a nemi szerveink alá parancsolom, mert azt akarom, hogy közvetlen közelről lássa, érezze, hallja, ahogy élvezzük egymást. Imrém a melleimet nézi, de nem tudja megfogni őket, mert a fenekem emelgeti a farkán. Segítek neki - megtámaszkodom magam mögött, lábaimmal átkulcsolom a derekát. Hálásan, mohón szabadítja ki a vágytól duzzadt halmokat a vörös, tűhegyes, hosszan kiálló mellbimbókkal. Egy darabig felváltva kényezteti őket és lassabban kefél. Egyiket szívja, nyalja, szopja, másikat ujjaival simogatja, csavargatja finoman, majd cserél. Aztán szépséges, drága kezébe veszi, egymáshoz nyomja őket finoman és egyszerre nyalogatja villámgyorsan izgő-mozgó nyelve hegyével a két bimbó ikret. Nálam elszakad a cérna, ösztönösen emelem fel hívogatón csípőmet és rákulcsolt lábaimmal úgy megszorítom, hogy azzal beljebb lököm magamba kemény, erős faszát. Ismét alám nyúl és minden benne lévő tűzzel, őserővel BASZIK. Zoli, a mihaszna kis féreg ványadt kis kukiját veri, arca szinte hozzáér a nedves, lucskos pinámhoz, vagy, ha akarná, akár a Bullom zacsijához, faszához. Hirtelen ötlettől vezérelve bele is nyal a zacskójába és óvatosan megsimogatja a gátját. Az eredmény: Imi megáll és befeszül, de addigra megelőzte egy ösztönös reakció - hirtelen hátravetett fej, kéjes sóhaj. Tehát jól esett neki, csak a józanabbik énje gátolja abban, hogy élvezze! Nos, legyen, gondolja Zoli. Elvégre számtalanszor látta már, hogyan szopom, nyalom, mit, hogyan csinálok vele - itt az ideje tovább adni a nagy tudást. Hogy ne sokkolja le barátomat a túl sok újdonsággal, először csak a zacsiját nyalogatja, magát is meglepve azzal, mennyire élvezi. Majd - ezt abba nem hagyva - bekapcsolódik a munkába Zoli egyik keze (másikkal a saját farkát veri). Kedvesem gátját simogatja, karcolgatja. A Férfi meg-megáll, néha befeszül, de ízlelgeti, átéli, tapasztalja az új élményt és próbálja integrálni - tőle telhetően egész ügyesen. Mikor azonban az alárendeltem az ánuszához ér és azt kezdi el simogatni, bármennyire is élvezné, győz a belénevelt szégyenérzete - reflexből lekever neki egy pofont erős kezével, amitől szegény pára eldől alattunk. A következőt, alig hogy felkászálódik, tőlem kapja.
- Mi a faszt képzelsz magadról, te szutyok?! Elrontod azt, ami csak a kettőnké? Takarodj innét, ne zavarj bennünket! - azzal zavart, ám még mindig vágytól égő szeretőmhöz fordulok kipirulva, kócosan. - Édes, kérlek, ne hagyd, hogy megzavarjon bennünket! Akarlak, vágyom rád, KÖNYÖRGÖM, DUGJ MEG!!!
Kész, nem bírjuk tovább, mohó csókban forrunk össze, kizárólag addig szakadnak el egymástól ajkaink, míg áthúzza fejemen a ruhát, amit levesz rólam. Lekerül a melltartó és a bugyi is.
- Beléd akarok ülni, meg akarlak lovagolni, most!! - lihegem. Elérzékenyülten szorít magához, majd, miután így ölelkeztünk egy ideig, kézen fog és a főnökünk szobájában lévő, fekete bőr kanapéhoz húz. - Gyere! - a hangja lágy, gyengéd, simogató.
Leül és vágyakozón, gyönyörködve bámul, tekintete türelmetlenül, felém nyújtott keze türelmesen hívogat. Hozzá lépek és vele szemben az ölébe ülök, először így ülök a farkába. Gyengéden, sok-sok-sok érzelemmel, de nagyon szenvedélyesen és szorosan öleljük át egymást. Lassan hatol belém és én az elejétől a végéig élvezem, ahogy belém csusszan.
- Óóóóóhhh....
Ő válaszul gyengéden csókolgat, míg a férjem teljesen ki vagy felejtve az egészből. Az előző pofátlansága miatt most a másik szoba küszöbéről leshet csak minket és ez óriási szenvedés számára. Annál nagyobb öröm azonban, hogy sikerült találnia egy olyan szöget, ahonnan a lényeget a lehető legjobban lehet látni. Kedvesem halk suttogása töri meg a csendet.
- Olyan jó érzés benned lenni, olyan finom...
- Nekem is, Drágám, Édesem! - biztosítom róla. Ám van egy tervem és azt mihamarabb megvalósítanám, hát rákérdezek - Van késleltetős óvszered?
Felhúzzuk a segédeszközt és Zoli egyre dühösebb. KÉSLELTETŐS??? Mi a faszt képzelnek ezek?! Érdekes kettősség van benne - most már felülkerekedett a mellőzöttség és vélt igazságtalanságok miatti düh és a féltékenység, s alul maradt az öröm, ugyanakkor még mindig fel van izgulva, sőt... Látja, hallja, ahogy leplezetlen élvezettel dugunk. Én egyre hangosabbakat, kéjesebbeket nyögdécselek és bár az alárendeltet határtalanul izgatja az ütemesen vonagló seggem látványa, irigyli a férfit, akivel hol szerelmesen merülünk el egymás tekintetében, hol két kezével ingerli kackiás melleim, míg én hátravetem a fejem és ÓRIÁSIT sikítva, rázkódva élvezek rá a farkára, ami vagy másfél - két percig is kitart. Hiába, a tudat, hogy ő, a férjem ezt az egészet végignézi, sőt végigSZENVEDI, akkora örömforrás, ami megháromszorozza eddigi, Kedvesemmel átélt gyönyöreim szintjét. Ő is majdnem elélvez, de más tervem van vele, ezért riadtan csusszanok le a farkáról és szorítom el a makkja alatt, nehogy elpazarolja finomságát. Nehezen, nagyon nehezen csillapodik, de sikerül meggátolni. Lehúzom róla az óvszert (aminek tényleg csupán a késleltetés volt a mai feladata) és visszafekszem alá.
- Na most közelebb jöhetsz, te hímkurva! Csak aztán ne merd zavarni a Bullom köreit!
- Igenis! - lihegi az utasított, s farkát el sem engedve kúszik egész közel hozzánk. Úgy helyezkedik, hogy a pasimat lehetőleg ne zavarja még a látószögében sem. A parancs az parancs.
A hátamra fekszem és fölém tornyosuló szerelmem behatolni készülő szerszámát megfogom, és egy mozdulattal az ánuszomhoz vezetem.
- Ide kérem - jelentem ki, s Szeretőmet elnézve, már e szavak hallatán komoly erőfeszítésébe kerül visszatartani a kitörni készülő geci áradatot. Behunyja a szemét, kissé fújtat, majd gyengéden megpuszilja a számat.
- Biztos? Nem fog fájni? - kérdezi féltőn, ám én a fejemet csóválom, arcát cirógatom.
- Nem, Drágám. Csak okosan, ügyesen kell ezt csinálni.
Azzal elmondok neki mindent, hogy hogy is működik ez a technika, egyúttal minden szavam demonstrálom is. Szolgánk kisvártatva azt látja, hogy már a közepéig bennem van a dákója, én meg fájdalom helyett izgatottan lihegek és bíztatom, hogy jöhet a többi része is. Férjem nem is akar hinni a szemének. Még pár perc és rendesen kefél a Szeretőm popsiban - amit neki soha nem engedtem -, az orra előtt. Az még hagyján, de élvezem is! Sőt, Ő is élvezi! Fejhangon sikítom neki, hogy dugja be ujjait a pinámba, mire Ő lelkesen ujjazni kezd. Ismét hatalmasat sikítva élvezek el, de nem akárhogyan - most spontán jön a spriccelős orgazmus! Zoli kikészült, ez már sok neki. Miért, miért pont VELE?! De inkább legyint már a problémára, csak élvezi, hogy ilyet is láthat a feleségétől. Imrém magömlése vészesen közeledik, mindig határtalanul felizgatja, amikor én elélvezek. Hanem ekkor kénytelen-kelletlen leállítom magam és lassan, óvatosan kihúzom a farkát a seggemből. Egy mindkettőtök számára váratlan mozdulattal átnyomom ZOLI SZÁJÁBA, amitől a kis alárendelt szinte extázisba kerül: mindent belead, úgy szopja és - bár Imi utálja a szitut, hogy egy hímnemű szájában van a pénisze - Ő is elélvez. Mindet, az egész tárat belelőné Zoli szájába, ha én nem ugrom oda, és nem rántom hátra a fejét, minek következtében Imre minden maradék gecije beteríti férjem arcát, haját. Szeretőmmel együtt röhögjük ki jóízűen, majd fáradtan lerogyunk a kanapéra, egymás karjaiba.
Szeretetteljes utójáték zajlik közöttünk - ölelgetés, beszélgetés, apró csókok, simogatások... Majd kéz a kézben felállunk, átlépünk a használt szolga felett és elmegyünk együtt lezuhanyozni. Ennek a munkahétnek is vége.
Csak elkezdeni nehéz, újra azzal a céllal üljek a gép elé, hogy folytassam az élményeink megírását. Az elején úgy gondoltuk, hogy talán néhány tucat olvasónk lesz, semmi több! Hát megleptek bennünket folyamatosan. Nagyon sokan írtok nekünk levelet és sokatokkal cseten is beszéltünk már. Tetszik az az őszinteség, ahogy közeledtek hozzánk. Mi tisztelünk Téged és Te is tisztelsz minket! Ez így nagyon jó! Természetesen van néhány "gyökér", de ezt tudjuk kezelni és velük semmilyen szinten nem fogok foglalkozni. 
